Következő napunk igen sűrű lett, voltunk templomban, gátnál, parfümgyárban (ahol ott készítették az üvegeket is a parfümnek), gránit bányában (ahol láthattuk a befejezetlen obeliszket), kopt templomban és még este hatra, hivatalosak voltunk egy núbiai faluba teára és hogy bemutassák életüket (meg, hogy vásárlásra ösztönözzenek mint majd láthatjátok mindenhol). 

Jártunk nagyon sok és szép különböző korokból fennmaradt templomokban, melyeknek sajnos már nem emlékszem a nevére, csak annyi infót tudok, hogy a Philé szigeten található, de a képek megmaradtak róluk.

Ez a kép nekem nagyon tetszik mert végre valami emberi kép sikerült rólam és egy szép háttér is párosul rólam, a képen én vagyok balról és az utazás alkalmával megismert Gábor a jobbon(vele nem egyeztettem a kép közléséről remélem nem bánja).

Mivel mindenhól víz (Nílus) mellet voltunk nagyon sok szép virággal és fával találkoztunk, a következő képen a második legkedvesebb virág van egy leánder (e virág nevének származásáról hallottunk egy kedves egyiptomi legendát, melyet egy kicsit később osztok meg veletek) Ez amelyik a képen is látható egy sárga csíkkal díszített a levele, szerentsére sikerült belőle hoznom és az összes meg is maradt, sőt egy az egész nyáron egy egy virággal megörvendeztetett.

Még a mai napba belefért a Nagy gát meglátogatása is, amit a Szovjetek építettek az egyiptomiaknak (melyet a mai napig nyögnek még). A következő képen a gát adatai láthatóak melyek azért elég rémisztőek. Az azért hozzá kell tegyem a gát méreteihez, hogy  ráérő tudosok kiszámolták mi történne ha az a gát megsérülne és átszakadna. Akkora mennyiségű vizet tart vissza, hogy ha az elszabadulna az egész Níluson végigsöpörve a folyóparton álló összes várost elsodorvá közte még Alexandriát is, sőt a Földközi tengerhez érve olyan szökőárt indítana meg, mely egész görögörszágot lesöpörné a tenger másik oldalán!!!

Itt is elhangzott még egy történet, mely az alábbi módon hangzik: az egyiptomiak rendeltek egy szobrot Franciaországból mely a ma is álló híres szabadság szobor volt. A szobor elkészülése előtt valamelyik (sajnos már sok részlet kiesett) tenger felügyeletén összekapott Egyiptom és Franciaország ugyanis Egyiptom nem Franciaországnak adta a felügyeletet, hanem egy harmadik országnak. Amin a franciák úgy bepukkadtak, nem adták oda a készülő szobrot Egyiptomnak, hanem gyorsan megpróbálták valaki másnak elsózni és ekkor kapta meg Amerika a 100 éves függetlenségük alkalma apropóján (ez így elég durvának tűnik, de nekünk ezt mesélték és mi az adott körülmények között el is hittük). Ez a történet nem szerepel egyébként még a wikipédiában sem, csak az úgynevezett amerikai történet picit belekombinálva Egyiptommal.

Gránit bánya.

Kopt keresztény templom, itt a képek magukért beszélnek.

Ezen a napon hallottam az egyik számomra legkedvesebb történetet egyiptomban. Mely igazán nem is történet hanem tény!

 Az egyik mecsetben mikor voltunk a bejáratnál egy kb 23-30cm magas kerítésecskével találkoztunk. Igazán senkinek nem tűnt fel csak nekem mert én elég kíváncsi természet vagyok ezért egyből a funkcióját kezdtem el találgatni, de mivel nem volt használható őtletem ezért megkérdeztem az idegenvezetőnktől aki csuklóból vágta a történetet, de miért ne, kérdéssel indított. "Hogy léped át? -kérdezte Orsi- ugyanis az a turistákak van odarakva!" "Hát - mondtam elgondolkodva és az úttest kellős közepén elpróbálva- megemelem a lábam..." -és akaratlanul is, de lenéztem mire felkiált Orsi, hogy- "ez az, lehajtod a fejed mint egy tisztelegve az isten előtt, akinek "templomába" készülsz betérni!"  

Ez számomra egy akkora dolog volt ami igazán milyen csekélység, de mégis "kikényszeríti" az emberből a tiszteletet. Ez volt az egyik a kedvenc történet, ugyanis igen sok elhangzott az utazás során.