Ez a napunk is a szokásos svédasztalos reggelivel indult. Reggeli után buszra szálltunk és meg nem álltunk egészen csoportunk névadójának templomáig, azaz a Hórusz templomig.
A templom hihetetlen látnivalókat tartogat, a falrajzoktól a kiállított tárgyakig és nem utolsó sorban maga az épület se elhanyagolható látnivaló.
No és itt történt meg velem az amit nem gondoltam volna, de egy olasz csoport mellett mentünk el akik csendben megvárták míg a nagyja a tömegnek elvonul majd folytatta idegenvezetőjük olaszul a mondani valóját ami engem ott annyira megérintet (ugyanis egy másik nagyszerű utazásom Toscanában volt), hogy még a hideg is kirázott….
Ez valami félelmetes mekkora szintkülönbséget tudnak áthidalni egy zsilippel, itt kb. 6-7 méter volt a különbség a két oldal kötött.
A zsilipezés előtt, után, közben a napfényteraszt használtuk ki az idő múlatására. Olyan csodás látvány fogadott bennünket, amit nagyon nehéz leírni ezért a képek beszéljenek…
A hajón egy idő után már egyesek kezdtek a mérhetetlenségig unatkozni, ezért különböző dolgokkal múlatták az időt, ami utána nekünk is jó időtöltésnek bizonyult.:)
Páldául Gizi és Gabi(aki Gabriella) nevű utitársunk hordoznak magukkal egy magyar zászlót amit minden egyes utazásnál lebélyegeztetnek a szállodákban, na most ezzel a zászlóval jelképesen elfoglaltuk a King Mina nevű hajót és ezáltal magyar felségjelzést kapott. Hogy másnak miért jó időtöltés ez? Nekem azért, hogy ez a kép sikerüljön kb. másik 100 képbe és 1-1,5 óra hosszába telt. Ugyanis nem úgy állt ahogy én akartam (a zászló)! Vagy nagyon fújta a szél vagy nem fújta vagy nem lobogott eléggé, mindig volt vele valami bajom. De sikerült és itt a kép!
A vacsora után élőzenével kísért táncosok fogadtak bennünket a hajó bártermében.
Elsőnek a férfiak örömére egy hastáncos hölgy produkcióját nézhettük végig (ami egy kicsit csalódás volt ugyanis nem látszott a hasa! a képen úgy néz ki mintha igen, de az nem az, hanem egy testszínű harisnya)
A következő előadó a hölgyeknek táncolt, egy fiatalember aki "derbis" táncot járt, de „csak” abból állt, hogy egy fiatalember körbe- körbe pörgött legalább 10 percig és a kezében szalagokkal és más tárgyakkal mutatott be produkciót, majd a „szoknyáját” ami három rétegből állt külön- külön levette bizonyos mutatványok közepette.
Szerintem majdnem mindenki ismeri a leander nevű virágot, ami hát ebben az országban a mi diófáink méretével vetekszik, de az egyiptomi változatát nem sokan ismerik a virág nevének eredetéről szóló mesének.
Élt Egyiptomban egy gazdag előkelőség és a lánya. A leány beleszeretett egy egyszerű munkásfiúba, aki minden nap a munka végeztével meglátogatta. A lány apja nem nézte jó szemmel ezt az egyszerű fiúval alakuló frigyet, ezért leányát egy várba száműzte mely egy szigeten állt, hogy majdcsak elfelejtik egymást. Ám a fiú inkább minden este átúszott a szigetre, ahol a lány az ablakba kihelyezett egy fáklyát a tájékozódáshoz, minthogy elfelejtsék egymást. Ám egyik este vihar kerekedett és a hatalmas hullámokat korbácsoló szél és az eső eloltotta az irányjelző fáklyát. A fiú pedig a habokba veszett, de a sors fintora, hogy pont a leány ablaka alá sodorta ki a víz. A kedves mátka reggel mikor kitekintet az ablakon, epekedve kedvese után, aki az előző éjjel nem jött el hozzá, meglátta a parton heverve szerelmét. Bánatában kivetette magát ablakából pont a párja mellé. A történet szerint napokkal később kettejük véréből kikelt egy gyönyörű virág, amit a fiú neve után, aki Leandrosz volt, leandernek neveztek el és a mai napig is ezen a néven ismerünk.
Szép nem?!
